Tranzakció-analízis strukturális modell
Eric Berne a hatvanas években dolgozta ki az énállapotok elméletét, és ez képezte az alapját a tranzakció-analízis személyiség modelljének. Ez nem elméleti feltételezéseken, hanem konkrét megfigyeléseken alapszik. Ugyanis felismerte, hogy egy felnőtt is vissza tud esni gyermeki állapotba, vagy éppen viselkedhet szülőként is, attól függően, hogy éppen milyen ingereknek, helyzetnek van kitéve, amik percről percre változhatnak. Ez a megfigyelés ihlette, hogy az “énnek” különböző énállapotai léteznek.
Berne modelljét strukturális modellnek nevezte el, ami három énállapotból áll: a szülői, a felnőtt és a gyermeki énállapotból. Ezek az énállapotok önálló egységeket alkotnak gondolatokból, viselkedés módokból és érzésekből. Mind a három énállapot egyformán fontos a teljes és termékeny élethez.
A Felnőtt, a racionális, énállapot szükséges a fennmaradáshoz. Adatokat dolgoz fel, valószínűség számításokat végez; az ember ezek segítségével birkózhat meg sikeresen a külvilággal, például hogy ne csapja el a felé közeledő autó. A Felnőtt emellett szabályozza a Gyermek és a Szülő tevékenységét, és tárgyilagosan közvetít közöttük.
A bennünk lakozó Gyermek kreatív, intuitív, játékos, spontán és ösztönös hajtóerők mozgatják. A Gyermek figyelhet befelé és kifelé. Amikor befelé figyel, elveszik a játékban, önfeledtté válik - de valójában inkább a külvilágot felejti el, mint önmagát. Szabad és öntörvényű. Amikor kifelé figyel, akkor alkalmazkodik - vagy nem, és lázad. Szerintem az alkotó művészeknél is ezt figyelhetjük meg, vagy a külvilágra, az aktuális rendszerre reagálnak, vagy szabadon alkotnak kötöttségek nélkül. Máshogyan alkot egy Szabad Gyermek és máshogyan egy Lázadó Gyermek.
A Szülői énállapotban az egyén mintegy lekopírozza valamelyik szülő vagy nevelője magatartási formáit. Így egyrészt akkor jelenik meg, ha ténylegesen nevelőként funkciónál, mondjuk gyermeke vagy diákjai körében, másrészt akkor, amikor a helyzet automatikus választ kíván, szokásokra reagálunk - emiatt nem a Felnőttnek kell döntenie, ezzel időt és energiát spórolunk. A Szülő egyrészt gondoskodik, védelmez, másrészt utasít, fegyelmez.
A Szülői és a Gyermeki énállapot egyaránt a múlt visszhangjai. A Felnőtt az itt-és-most-ra adott reakció, amely az egyén teljes felnőtt erőforrásait felhasználja. Mint látható a személyiség mindhárom arculatának jelentős a hozzájárulása az életben maradáshoz és az életvezetéshez. Akármelyik túlsúlyba kerülve negatív hatásúvá válhat. Gondoljuk például egy olyan ittas emberre, aki szabadon fittyet hány a társadalmi szabályokra, vagy akár egy túlgondoskodó, anyáskodó kollégára.
Fontos hangsúlyozni, hogy az énállapotok nem szerepek, hanem lélektani realitások.
Figyeld meg az interakciókat az otthonodban, a munkahelyeden, az utcán és a filmekben! Ismersz fel utasítást, gondoskodást? Objektív, tényszerű kommunikációt? Játékot, lázadást, alkalmazkodást?
Ha kíváncsi vagy, tudj meg többet erről a témáról, hiszen a továbbiakban szó lesz arról, hogy hogyan kommunikálnak egymással ezek az énállapotok és milyen játszmák alakulhatnak ki.
Tel: +36 70 602 9987
Egyéni tanácsadás, művészetterápia, coaching:
Comments