A tavasz lelki hatása a mozgás, változás, elindul az új élet, felébred a téli álomból. Kivirul a természet, a határ, kipattannak a rügyek, csírák, erősödik a nap ereje, fénye beragyogja a világot. Az emberben is új erők, energiák ébrednek, megszületik bennünk az akarat, tettvágy, az önmegvalósítási kedv. Tavasszal elindul a mozgás az élővilágban. A növényeknél kifelé irányuló mozgás figyelhető meg, felfelé törő, aktív, férfi princípium, a földben való, befelé irányuló növekedés pedig nőies elem: gyökér, gumó.
A tavasz mint a születés-újjászületés, növekedés, fejlődés évszaka, energiával tölti fel az élővilágot, változásra, megújulásra késztet, mozgósítja a belső erőket. Ezek az új energiák képesek legyőzni a betegségeket, gyógyítóan hatnak a lelki traumákra. Hatása sokszor úgy jelentkezik, hogy először felszínre hozza a lappangó pszichés és pszichoszomatikus betegségeket, a mélyben rejtőző problémákat, szembesít velük, majd az új energiákkal segíti a gyógyulást.
A tavasz azoknak nehéz időszak, akik nehezen oldódnak fel érzelmileg és gondolatilag. Megdermedhet a lélek, ragaszkodhat rossz és jó élményekhez, életeseményekhez egyaránt. Ilyenkor nincs elmozdulás: vagy a múltban vagy a fantáziában él az illető, a hétköznapokban szinte halott. Ő maga sem érzi, hogy igazán élne, a sztereotípiák tartják fenn.
A művészetterápiás cél: a jelenben való lét, az „itt és most" átélésének elősegítése, a lelki dinamika aktiválása. Ezt tavasszal legjobban az akvarellel történő festés szolgálja. A tavasz időszaka felkínálja számunkra a megújulás, megtisztulás lehetőségét. Szeretnénk, ha ezt a csoporttagok élmény szinten is átélnék az alkotás folyamatában.
Cél a téli bezárkózásból, inaktivitásból történő elmozdulás, kilépés. A tavaszi olvadást, áradást jeleníti meg például Smetana Moldva című dala, amelyet egy tavaszról szóló vers (pl. Juhász Gyula: Tavaszvárás) elhangzását követően, relaxáció alatt hallgatunk. Ezt követi az áradás megfestése akvarellel, majd a szabadban választott tavaszi fa, végül egy nyíló virág porpasztell rajza, utóbbi már emlékezetből, a belső világból érkezve.
A tavasz lehetőséget ad arra, hogy kiszabaduljunk saját gondolatainkból, amelyek télen oly központi szerepet kaptak. Lelki szinten egy új életérzés, új vagy újjáéledő érzelmek születésének van itt az ideje. A változás a mozgáson keresztül indul be, míg télen, lelki szinten a lenyugvásnak, passzivitásnak, a hagyományok elfogadásának van itt az ideje. Tavasz a szabadságot jeleníti meg, ennek hiánya a testi-lelki merevség.
A mozgás a víz elemmel indul, víz és föld kapcsolatból jön az új minőség, a növényi élet. Ehhez kapcsolódik a nap melege. A víz feminin, a nap maszkulin minőség. Mindkettő, a víz és a meleg is az érzelmeket mozgósítja az emberben, akárcsak a tavasz a születés élményével, amit az olvadás, a víz dominanciája jellemez. Utóbbi a női minőséghez, az elengedettséghez, a lágysághoz, türelemhez, meditatív lelkiállapothoz, szeretettel övezett el- és befogadáshoz kapcsolódik.
A tavaszhoz kötődő és általa megidézett lelki változások problémát jelenthetnek a szorongó, túlkontrollált, kényszeres munkamóddal élő embereknek, valamint azoknak, akik félnek a változástól, belső kétségeik vannak a jövőről, vagy nincs jövőképük. Ugyanakkor ennek az időszaknak az átéltetése a módszer speciális eszközeivel segíti a fenti problémáktól való megszabadulást, elindítja a korrekciót, illetve a gyógyulás folyamatát.
Ahogy az ősz, a tavasz is arra hívja fel a figyelmünket, hogy az életünk folyamán nemcsak integrálni kell a külvilágtól kapott élményeket, valamint a bennünk lévő lehetőségeket, hanem - ha elérkezett az ideje - tudnunk kell elengedni őket. Az egészség megőrzéséhez szükség van az elengedésre, a leválásra, ezek is a lelki anyagcsere részei. Az ősz még nem az igazi halál, hiszen a magban megőrződik a lényeg: a növényvilágban a fa, a bokor, a gyümölcs átadja leglényegét a magnak. A tavasz az igazi halál: megjelenik a víz elem s az ősz termése, a mag végleg felbomlik. Gyönyörű alkímiai folyamat játszódik le a természetben.
Nekünk, embereknek az elengedés sokkal nehezebb, mint a növényvilágnak. Féltjük a nehezen megszerzett, magunkénak tudott tárgyainkat, érzelmeinket, kapcsolatainkat, személyiségrészeinket, egy-egy részidentitásunkat. A teljes feladás még a terápiás folyamatban is csak ritkán sikerül. Az identitásváltás - például gyermekből felnőtté válni - új tudati beállítódást is kíván. A teljes transzformáció a növényvilágban jól mutatja az áldozatot is, amely a minőségi változáshoz szükséges. Mi az, ami állandó, és mi az, ami változást igényel az életünkben? A növényvilág jó példát mutat ehhez, ahol egyszerre érhetjük tetten az állandóságot és a változást, például egy fa életében. „Lelkünket mindig az áramlás állapotában kell tartani." (Suzuki)
Forrás: Dr Antalfai Márta - Alkotás és kibontakozás (2016) Szeretnéd tudatosabban megélni a tavaszi újjászületést? 'Tavasz, mint a kibontakozás és az új élet lehetősége'
önismereti művészetterápiás workshop indul márciustól.
A tél jelentősége lelki életünkben Ha tetszett, és szeretnél még többet olvasni a témáról, akkor
csatlakozz az Art Therapy facebook oldalamhoz!
Tel: +36 70 602 9987
Egyéni tanácsadás, művészetterápia, coaching:
Comments