Minden harcoló katonának nagy a kockázata a kedvezőtlen mentális egészségi állapot kialakulására, de a kutatások szerint a fiatalabb - 25 év alatti - katonák lényegesen sérülékenyebbek. A harcoló tizenévesek hétszer nagyobb valószínűséggel szenvednek poszttraumás stresszt, mint a felnőtt katonák.
Ezt a képet egy bő hete láttam meg az orosz-ukrán háború kapcsán. Elnéztem a fiúk arcait, és azon tűnődtem, vajon hány évesek lehetnek - talán 18 - 20? Olvastam egy cikket, hogy mindössze 3 napos felkészülés után a bevonuló önkéntesek már a harcokba állnak. Vajon, hogy élte mindennapjait egy ilyen frissen bevonuló serdülő még egy pár hete? Számítógép előtt játszott, bulizott a haverjaival, randizott? Hogyan lehet egyik napról a másikra az énképük részévé tenni a katonaszerepet?
A serdülőkor legfőbb feladata az identitás keresése: Ki vagyok én? Hol van a helyem a világban? Hová tartozom? Körülbelül 12 éves kortól 24 éves korig az agy gyors változáson megy keresztül, új kapcsolatokat növeszt, amelyek alakítják a viselkedési mintákat, a készségek fejlődését és az elvárásokat. Tehát, ez egy nagyon intenzíven formálódó időszak, épp emiatt nagyon sérülékeny is. A harcokba bevonuló fiatalok néhány hét alatt olyan eseményeknek lehetnek tanúi, amelyek drasztikus nyomokat hagyhatnak a személyiségükben. Még nincs kialakult, felnőtt egészséges énképük, emiatt a harcok után nincs is mihez visszanyúlni.
Minden harcoló katona olyan készségeket és megküzdési mechanizmusokat tanul meg, amelyek a háborúban jól szolgálhatják, ám a békeidőben használhatatlanok. A harcban a döntéseket gyorsan kell meghozni, hisz élet-halál a tét. Az alkalmazkodás érdekében az agy kikapcsolja a reflexiót, drasztikusan korlátozza az empátiát, és figyelmen kívül hagyja az egyéni érzelmeket (például a félelmet) és szükségleteket (a kényelemre, beleértve a pihenést, a meleget és a biztonságot). A harcból kikerülve a felnőtt katonáknak nagyobb esélyük van arra, hogy visszaváltozzanak a békeidőszaki viselkedésmintákra, de egy 18 évesnek ezek még hiányoznak, így nincs mire támaszkodniuk.
A harcban részt vevő katonák mindegyike ki van téve a kedvezőtlen mentális egészségi állapot magas kockázatának, de a kutatások szerint a fiatalabb - 25 év alatti - katonák lényegesen veszélyeztetettebbek. A harcoló tizenévesek hétszer nagyobb valószínűséggel szenvednek poszttraumás stresszt, mint a felnőtt katonák. A fenyegetettség és saját tehetetlenségük élményei nyersek és közvetlenek maradnak, állandóan magas készültségben vannak - amikor minden hang, szag vagy mozdulat halálos veszélyt jelezhet. Ezért ezekre olyan módon reagálnak, ami békeidőben nem megfelelő és romboló hatású.
Ezeknél a tizenéveseknél a kiképzés hiánya (mely lehet csupán csak három nap) is problémát jelent. A kiképzés célja, hogy a harci viselkedés automatikussá váljon, és olyan környezetet teremtsen, amelyben a bizarr és szörnyű dolgok új, de korlátozott normává válnak. A kiképzés hozzászoktatja a katonákat, hogy lemondjanak az autonómiáról, így parancsra cselekszenek, ahol nincs szükség vagy lehetőség arra, hogy elgondolkodjanak azon, vajon helyesek-e tetteik - eltörli azt a kérdést, hogy "Mit árul el ez a cselekedet arról, hogy ki vagyok én?". A kiképzés korlátozza a pillanatnyi szorongást, és elhomályosíthatja a harcoló katonák tettéért való felelősségre vonás későbbi rémületét is.
További tragédia, hogy a képen látható fiúk ugyancsak tizenéves fiúk ellen fognak harcolni, akik, bár kiképzési előnyben lehetnek, számukra a mentális egészséget érintő további kockázatot jelent, amikor civilekkel harcolnak. Még ha ezek a fiatalok vissza is térnek a harcmezőkről fizikai sérülések nélkül, mentálisan olyan sebeket szerezhetnek, melyek befolyásolják későbbi életüket és szűkebb - tágabb környezetükét is.
Miközben serdülők ontják egymás vérét, teszik tönkre egymás és mások jövőjét, életük alkonyán járó 70 éves vének szuper biztonságos helyekről, bársonyszékekből, hosszú asztalok mögül osztogatják a kegyetlen parancsokat...
Cesur, Sabia & Tekin (2011). The Psychological Costs of War: Military Combat and Mental Health Discussion Paper No. 5615. IZA.
Dohrenwend, Yager & Wall (2013). The Roles of Combat Exposure, Personal Vulnerability, and Involvement in Harm to Civilians or Prisoners in Vietnam-War-Related Posttraumatic Stress Disorder. Clinical Psychological Science: 1(3): 223-238.
Tel: +36 70 602 9987
Egyéni tanácsadás, művészetterápia, coaching:
Comments