Május a keresztény ünnepkörben Szent György és a pünkösd, a népi hagyományban Ígéret hava. A természet kiteljesedésének és a megtermékenyítésnek a hónapja. Meghatározó eleme a föld.
A májusi természet színeivel, illatával, hangjaival, gyors változásaival, mozgásával elkápráztatja az embert. Csábítása révén mindent elkövet, hogy a „misterium conjunctionis", vagyis a misztikus egyesülés létrejöhessen. „A Szent Menyegzőben egy isten és egy istennő talál egymásra, és amikor egyesülnek a szerelemben, egyesül ég és föld is. Ennek az egyesülésnek a szimbóluma, hogy kizöldül a természet, új erőre kap az élet, kitavaszodik". Két minőségből új születik. Ahhoz azonban, hogy az új megszülessen, a réginek meg kell halnia. Hogy a virágból termés lehessen, a szirmoknak le kell hullaniuk. így az élet mellett megjelenik a halál is. Míg novemberben a halál az úr, s a háttérben lelhető fel az élet, most a helyzet megfordul: minden az életet hirdeti, de a háttérben ott a halál is.
A természetben ég és föld násza zajlik, a férfi és női minőség egyaránt érvényesül. Egyszerre befogadó „Magna Mater" - ősanya, ugyanakkor erős akaratban, kitartásban, határozottságban. Az emberi lélekben a szerelem érzése kapcsolódik a májushoz, ami az önmagunkká válás, a kiteljesedés élményét nyújtja, a bennünk élő női (anima) és férfi (animus) lélekrészre való ráismerést. Az időszak tanítása: egyesülés-szétválás egymásba öltése a fejlődés útja. A nász nem csak a természet, illetve a férfi és női minőség között érvényesül, hanem egyben misztikus egyesülés, a spirituális fejlődés kapuja. Ha az ember szerelmes lesz, ez az életében is új minőséget hoz, valahogy máshogy látja a világot. A hétköznapok fölé emelkedve túllát az idő korlátain, megtapasztalja a végtelent. Ez a lélekben csúcsélményként jelenik meg. A szerelem az egész személyiséget magával ragadó erő, amely elősegíti, hogy a „bimbóból kinyíljon a virág", azaz rejtett képességek jelenjenek meg. A folyamatban mind a négy személyiségfunkció érintett: az érzékelés, az intuíció, az érzelem és a gondolkodás. „A szerelem a legegyetemesebb, legfélelmetesebb, legalkotóbb és legtitokzatosabb kozmikus energia" (Teilhard de Charden).
Idetartozik az életszenvedély is, amely „nem más, mint szenvedélyes ragaszkodás saját életünkhöz, s az élethez általában, előítéletek nélküli nyitottság, a remény és a szeretet feltétlen vállalása. Az életszenvedélynek köze van az érzékiséghez, a testünkhöz, a természethez is, amelynek magunk is része vagyunk, s amellyel időnként mostohán bánunk" (Kast).
Május elején szokás „májusfát" állítani, ami egyben szerelmi, és „világfa" szimbólum is, a mennyei világ bejáratát nyitja meg. Megragadóan jelenítik meg ezt gyermekjátékaink, mondókáink, énekeink, mint például a Bújj bújj zöld ág kezdetű dalocskában a „nyitva van az aranykapu, csak bújjatok rajta" szakasz. Ezt a függőleges, felfelé vezető utat kell önmagunkon belül bejárni.
A termékenység, önmagunkra figyelés, újra töltekezés, növekedés, megtermékenyítés időszaka. Május archetípusa a bika: a jó földet, a jóságos anyát szimbolizálja, amely táplál, s egyben a biztonság, a meggyökerezettség érzését is adja. A föld elemhez az anyagiság, az érzékiség, a melegség, a termékenység kapcsolódik, másik oldalról viszont jelképezi az alvilági rosszat, a pusztítást és a halált. Állhatatossága és kitartása mozdulatlanságba, merevségbe mehet át.
Pszichológiai megközelítésből a hónap által nyújtott lehetőség lelki vonatkozásban, a kinyílás, kiteljesedés, termékennyé válás a szó szoros és szimbolikus értelmében. Az egész személyiséget érinti: az érzékelést, a gondolkodást, az érzelmeket, az akarati életet, az intuíciót. A kötődések, a szerelem, a szenvedély és a szeretet kerülhet előtérbe a személyiségen belül. A szenvedély az alkotóerő kísérője, de megjelenhet pusztító erőként is, amikor nem teremtéshez, alkotáshoz kapcsolódik, hanem túlzott ragaszkodásban, valakihez valamihez történő túlzott kötődésben, függésben ölt testet. Akárcsak a májusi természet, a lélek is nagyon tud ragaszkodni a már megszerzett javakhoz, ezért fontosak számára az anyagiak, kapcsolatokban a birtoklás. Befogadó, megőrző, védekező, gyűjtögető, sokszor befelé forduló, nőies, anyai, biztonságot adó és biztonságra törekvő érzések és ösztönök erősödhetnek fel a túlzott ragaszkodással. A birtoklási vágy, az anyagiak a hónapra jellemző föld elem túlsúlyával depresszióhoz vezethet.
A szerelem csak annak fedi fel igaz titkait, csodáit, aki képes a feltétlen odaadásra és érzelmi hűségre. Azok, akiknek gyenge az énjük, gyengék az énhatáraik, vagy éppen nagyon kemény, merev személyiségek, akiknek kevés az önbizalmuk, félnek önmaguk elvesztésétől, az önfeladástól a szerelemben, azok kevésbé élhetik át annak személyiségformáló erejét.
A lelki fejlődés épp azáltal lehetséges, azáltal kerülünk közelebb önmagunkhoz, ha valamit feladunk eddigi énünkből és identitásunkból. Az anya-gyerek kapcsolat szintén egységélmény, melyben visszakerülünk a „paradicsomi" állapotba, de ezt meg kell haladni, mivel nem egyenrangú, erőteljesen épül a kötődésen kívül a függésre. Kora ifjúkorig érik meg a személyiség arra, hogy testi, lelki és szellemi szinten tudjon kapcsolódni a másikhoz, addig az anya szimbolizálja a világot, a teljességet. A szerelemben az ego önmagát meghaladva, a másikhoz kapcsolódva éli meg a teljességet és teljesebb önmagát is. A szerelemben a projekció is működik, a társban az önragunkban lévő férfi vagy női lélekrészre ismerünk rá, azokat a tulajdonságokat integráljuk vissza a személyiségünkbe, így jutunk közelebb önmagunkhoz (introjekció). A szerelem és az egyesülés pillanata módosult tudatállapotot hív elő (nem fontos az étel, munka, tanulás, csak a kedves körül forog a gondolat), regressziót a progresszió előtt. Majd később, úgy két év után, magasabb, érettebb szinten, szeretetben stabilizálódhat a kapcsolat, ami erősíti a másikhoz való kötődést.
A szerelemben test-lélek-szellem érintődik, így az egyesülés sohasem csak szexuális, hanem spirituális is. Jung szerint a szerelem „isteni" - az élet leghatalmasabb mozgatórugója, áthatja az egész univerzumot. Csak akkor virágzik, ha a szellem és az ösztön jó kapcsolatban van egymással, mert ezt a két területet köti össze. Ezért nem célszerű a szexualitást leválasztani a szerelem érzéséről. Tünetileg: május időszaka előhívhat hangulati labilitást, kedélybetegséget, szélsőséges szenvedélyt, felerősödhetnek a függőségek.
A művészetterápiában a szerelem érzésének élményével és az alkotásban való megjelenítésével foglalkozunk. Megjelenítjük az elmúlt és aktuális szerelmet, továbbá ezek pozitív és negatív élményét. A szerelemet a személyiségfejlődés fontos állomásának tekintjük. Antalfai Márta megközelítésében az ifjúkori szerelem aktiválja és elősegíti a jobb és bal agyfélteke közötti kapcsolatot, ezzel a személyiség egy magasabb szintre emelését és integrálását, a felnőtté válást, a döntésképességet, a felelősségvállalást. Ugyanakkor sokan félnek a szerelem következményeitől, a változástól, az intenzív érzelmektől, egy korábbi identitás feladásától, a szenvedéstől, csalódástól.
Forrás: Dr Antalfai Márta - Alkotás és kibontakozás (2016)
Tel: +36 70 602 9987
Egyéni tanácsadás, művészetterápia, coaching:
Commentaires