Májusból a júniusba való átlépéssel a földi virágzásból, a föld-központúságból a Nap egyre növekvő erejéhez kerülünk a horizontális dimenzióból a vertikálisba fordulva. Az anyagi minőség ismét a szellemi felé fordul, ahogy ezt november és december fordulatánál megtapasztalhattuk. Ezek az átfordulások az anyagi világból a szellemibe legtöbbször nagy szenvedéssel járnak.
Június a keresztény ünnepkörben a pünkösd, illetve Szent Iván, a néphagyományban Napisten hava. Uralkodó eleme a levegő, de mellette ott a tűz elem is. Itt is felfedezhetjük a hónap által megjelenített kettősséget. A levegő elem az absztrakt gondolatszerkezethez hangolódott tudatrész szimbóluma. A művészetterápiában az alkotásokon színek, formák alakjában szimbolikusan megjelenő levegő elem „mennyisége", nagysága megmutatja a szellemi világgal való kapcsolatot, a szabad mozgástér meglétét vagy hiányát.
Júniusban pezseg az élet, tombol a vér, a növényvilág is szárba szökken, minden az ég felé tör. Az ember lelke is birkózik, szellemi síkok felé orientálódik, a mozgékonyság, szárnyalás uralja. A májusi „királyi nász", egyesülés, egység után újra szétválás következik, ezzel együtt jár a mozgékonyság, elevenség, aktivitás. Az egyesülés, majd szétválás dialektikájának egymást váltó folyamata a természetben és az emberi személyiségben is megfigyelhető. Utóbbinál a fogantatástól kezdve a felnőtté válásig, sőt azon is túl. Ám az érett felnőttkortól ez a dinamika elsősorban már nem a testi, hanem a lelki és szellemi területeket érinti. Az egyesülés és szétválás dialektikája elsősorban nem pszichológiai, hanem ontológiai történés, túl van a pszichológián, ugyanakkor gyökereiben érinti az ember működését és azon belül is főként a fejlődési folyamatokat. Sok életjelenségnek, problémának és pszichés zavarnak is magyarázatául szolgál.
A szangvinikus, „pillangó" típus a június életérzés lélektani megfelelője. A földtől, a kézzelfogható valóságtól való elrugaszkodás képessége, az elvont gondolkodásra való hajlam kapcsolható hozzá.
Június archetípusa. az Ikrek, az egységből való kettéválást szimbolizálja, egyben az ember belső dualitását, ami a létezés sajátja. Az eredeti egység feloszlik fényre és sötétségre, jóra és rosszra, égre és földre, férfira és nőre: megjelennek a belső ellentétek, amelyek egyben ki is egészítik egymást. Ez a kettősség különösen a június hónapban kap kiemelkedő szerepet: a testiség egyszerre van jelen a szellemiséggel és gondolatisággal, szellem és anyag egymásba lendülése, a fény-árnyék polaritása is benne van. Ugyanakkor szimbolizálja eme ellentétek egyesítésének lehetőségét is.
A szellemi dimenziót szimbolizáló júniushoz kapcsolódik időszakonként (a húsvét utáni hetedik vasárnapot követő első hétfőn) pünkösd ünnepe, amely egyszerre természeti ünnep, a termékenység, nász ünnepe, a kinyílásé, és egyszerre egyházi ünnep, a szentlélek eljöveteléé. Anselm Grün megfogalmazásában pünkösd ünnepének eljövetelekor „a Szentlélek tisztára mossa, amit a szenny belep, gyógyítja, ami beteg, melengeti, ami fagyos, élesztgeti, ami dermedt, és igazítja, ami hibás". Pünkösd a közösség építő erejét is szimbolizálja, melyben a lélek újjászületik a közös szellemiség által.
Pszichológiai megközelítésből ez az időszak az évkörön belül a lelki, szellemi mozgás, áramlás ideje, a nyitott, mozgékony, eleven, meleg, könnyed, kissé felszínes temperamentum kapcsolódik hozzá, továbbá a kamasz-, illetve serdülőkor, ami maga a változás. Harc folyik a lélekben a gyermek és a felnőtt között. Június a személyiség fejlődése szempontjából a legnagyobb átváltozást szimbolizálja, melyben a felnőtté váláson túl benne rejlik az ember és Isten kapcsolatának spiritualitáshoz vezető útja is. A megmérettetés ideje: aktuálissá válik az ön-ismeret, önuralom, az egyéniséggé váláson való munkálkodás. A személyiségen belül a gondolkodásnak és a szellemi dimenziónak nyílhat egy új tere. Az emberi életre vonatkoztatva előtérbe kerül a kapcsolatteremtés, az empátia, mások gondolatainak megértése. A hónapot jellemző kettősség tetten érhető részben a földi világhoz, az anyaghoz, részben a szellemihez történő kapcsolódásban. Ez a kettősség megjelenik a természetben is, a fény és árnyék játékában, ahogy erősödik a nap fénye, úgy erősödik az árnyék, a lélekben pedig a felismerések és megvilágosodások mellett megtapasztalhatjuk a negatív erőket is. Az Ikrek által szimbolizált kettősség legjobban talán az érzelmi, indulati életben ragadható meg, felerősödhet például a gyűlölet és a szeretet egymásnak ellentmondó érzése, de megnyilvánulhat gondolati síkon is. Ez a kettősség sokszor felületességet, megbízhatatlanságot, kételkedést, kétségbeesést, csapongást von maga után. Egyensúlyzavar esetén vagy a túlzott földhözragadtsággal, vagy a szellemi világban való lebegéssel találkozhatunk.
Tünetileg: A kitartás, elköteleződés, felelősségvállalás hiánya, koncentrációs nehézségek, szétszórtság, ingerlékenység. A túlzásba vitt gondolatiság létrehozhat téveszméket, rágódásokat, kényszergondolatokat, de számolni kell az elidegenedés veszélyével is.
Művészetterápiás cél a mozgás, változás, elevenség, gyermeki frissesség újra átélésének, továbbá az anyagiaktól, földiektől való eltávolodásnak az elősegítése. A módszer eszközeivel elindulunk a földi, anyagi dimenzióból a szellemi felé. Cél az individuális én erősítése, továbbá a rendszeresség és a biztonságérzet, valamint a mélyre hatolás élményének megtapasztalása az alkotófolyamat által. Ezt szolgálja például az alkotásban való elmerülés. Otthoni feladatként adható, hogy a résztvevők dolgozzanak két hétig naponta egy rajzon, vagy festményen. A tárgyalt időszak alkalmat kínál arra is, hogy összekapcsoljuk a test, lélek és szellem hármasát, így rátekinthetünk arra, hogy a három közül melyik terület a legelhanyagoltabb bennünk, melyiket kell fejlesztenünk.
Forrás: Dr Antalfai Márta - Alkotás és kibontakozás (2016)
Tel: +36 70 602 9987
Egyéni tanácsadás, művészetterápia, coaching:
Comentários