Júliust a keresztény hagyományban Szent Jakab, a népi hagyományban Áldás havának nevezik. A Nap ekkoriban jár - júniushoz hasonlóan - a legmagasabban, majd süllyedni kezd az égi pályán. Az időszak az érettségről, teljességről, teljes kinyíltságról szól, amikor a szárba szökkenő élet már virágot, gyümölcsöt, érett gabonát hoz, terített asztalt kínál. „Isten terített asztalává lesz a határ, amelyet »körbeülhet« az élők nagy családja.”
A hónap jelképe az érett kalász, az aratás és a mag, illetve a dús színekben pompázó virágok közül is elsősorban a rózsa, amely a nőiség, a gyermekvállalásra érett nő, az anyaság szimbóluma. Emiatt anyai minőségű, befogadó, passzív időszak, amikor a víz elem kerül újra előtérbe mint az érzelmek, lélek, változni tudás jelképe. Az ehhez kapcsolódó temperamentum érzékeny, sérülékeny, puha, fogékony, alkalmazkodó, befolyásolható, családszerető, múlthoz kötődő, lelki biztonságra, védelemre vágyik, fokozott kötődési igény jellemzi. Érzelmeiben félénk, kiszámíthatatlan, sértődékeny.
Fontos kérdés ebben az időszakban, hogy mennyire tudunk megnyílni az érzelmeknek, mennyire találjuk meg magunkban az anyai szeretethez kapcsolódó feltétel nélküli elfogadást önmagunkkal és embertársainkkal szemben. Tünetileg jellemző az érzelmek túlsúlya, hangulati labilitás, az énhatárok gyengesége, elsodorhatóság, túlérzékenység, megbízhatatlanság, önbizalomhiány, utóbbi kompenzálása nagyravágyással.
Pszichológiai, művészetterápiás megközelítésben július hónapban az érettséget, a teljességet éljük meg. Uralkodó eleme a víz, ami a mozgékonyság, változni tudás jelképe is, így ebben az időszakban szembesülünk a változásra való képességünk meglétével vagy hiányával. Az életúton az ifjúkort jeleníti meg, amelynek feladata a hivatás megtalálása, pártalálás, családalapítás. A hónap szimbolizálja azt a férfi-női érettséget, amelyre a házasság épül, ezért a július, majd az augusztus is a család archetípusa, a felnőtté érett férfi és nő ünnepe, akik készen állnak arra, hogy szülővé váljanak, ám ezzel egyben megteremtik és lelkiekben valahol át is adják a helyet a következő generációnak. A nyár mint az „érettség csúcsán” levő természet az emberi életben is a kiteljesedést szimbolizálja, ezért lehet a házasság és gyermekáldás egyben a halál első grádicsa a felnőtté vált fiatalok számára. Ebből a megközelítésből a nyári napforduló ünnepének jelentése: átadni a helyünket az utánunk jövőnek. Talán ennek megérzése miatt is félnek a fiatalok a felnőtté válástól, felelősségtől, szülővé válástól.
Művészetterápiás cél az érzelmi élet két fontos aspektusának, a kötődésnek és a függésnek a megjelenítése az alkotófolyamatban. Az individuális és közösségi én fejlesztése, a köztük lévő kapcsolat tudatosítása. A nőiséghez, anyasághoz, párkapcsolathoz fűződő érzések alkotófolyamattal történő tudatosítása és szükség esetén korrekciójuk.
„Mag, mag, búzamag, benne aluszik a Nap”, és a nap a fényhozót, Jézust hozta, hozza el minden hajnalon.
Forrás: Dr Antalfai Márta - Alkotás és kibontakozás (2016)
Tel: +36 70 602 9987
Egyéni tanácsadás, művészetterápia, coaching:
Comments