Györffy Kinga retorikai-storytelling tanácsadó és tréner írása, amely olvasható a honlapján és a facebook oldalán:
MESÉLŐK KORA, II. rész – TEREMTŐK (6)
A sorozatban olyan barátaimat, tanítványaimat és ügyfeleimet hívom történetmesélésre, akik nekem sokat jelentenek, és akikről azt gondolom, hogy ihletet és inspirációt nyújthatnak nektek is. A mai mesélő Dr. BALÁZS BERNADETT:
„Tíz évvel ezelőtt hosszú kék ruhában léptem be először az amerikai MIT új kutatóintézetébe, Szingapúrban. Harminc - kockásinges, sportcipős -, nagyrészt ázsiai férfi közé érkeztem a környezetvédelmi részlegre, első nőként. Zavarbaejtő érzés volt, tele kétséggel. Meg tudom-e állni a helyem?
A munkám során Szingapúr városklímáját vizsgáltam, kitaláltam, hogyan modellezzük a rendszerét, ehhez hogyan mérjük a hőmérsékletet és a páratartalmat, hova helyezzük a városon belül a műszereket. Az eredményeim bemutatásához színes, mutatós ábrákat készítettem - nemcsak azért, mert ez esett jól a szememnek, hanem azért is, hogy a számok mögötti tartalmat láthatóvá, szinte kézzelfoghatóvá tegyem. A kollégáim el- és befogadtak.
A megérkezésemet követő másfél évben keresztül-kasul bejártam Délkelet Ázsiát, Bangkoktól, Phuketen át, Kuala Lumpurig. Egy napsütötte márciusi napon a malajziai Cameron Highlanden barangoltam, a Boh tea földjén. Leültem a domboldalon, kesernyés, friss illat lebbent a kanyargó teasorok felett. A táj: mint valami fényes, zöld bársony. Hogy tudta ezt emberi kéz megalkotni? A szívem csordultig telt. Nemcsak a szépségtől, hanem a hálától is. Hogy mindenem megvan, minden, amire hosszú éveken át vágytam. Megbecsült munka, nemzetközi környezet, távoli tájak felfedezésének lehetősége.
Az én családom sosem utazott, öten voltunk testvérek, a mindennapi betevőn túl másra nemigen jutott. Gyerekként a berettyóújfalui panellakás padlóján jártam be a világot - Végvári Tamás és David Attenborough vezetett végig óceánokon, titkokat rejtő dzsungeleken, különös népek lakta vidékeken. A televízió fekete-fehér képeit a fantáziám festette színesre. Az országhatárt huszonkét éves koromban léptem át először.
A malajziai teaföldön harminc voltam. Hová vezet az út egy olyan katarktikus pillanatból, amikor az ember úgy érzi, mindent megkapott? Hányféle út vezet onnan tovább? Én mindig is szerettem a hosszabb - de szebb - úton haladni. És szerettem nem túlszervezni, hogy tere maradjon a meglepetéseknek, annak, hogy a dolgok máshogyan is történhessenek.
Ázsiában végül öt évet töltöttem, és amikor hazatértem, már tudtam, hogy a kutatói lét kockaságát, szabályozottságát egy másfajta élet áramlásával fogom ötvözni. Az ember belső mélységei régóta érdekeltek, és akkorra már érettségem, élettapasztalatom is lett annyi, hogy komolyabban kezdjek ezzel foglalkozni. Úgyhogy harmincöt évesen jelentkeztem pszichológia szakra.
Három évvel később, a BA pszichológia diploma megszerzése után, megpályáztam egy kulturális ösztöndíjat, benne célországként Spanyolországot, Argentínát és Chilét jelöltem meg. Gondoltam, fejlesztem a spanyol nyelvtudásom. Ez sikerült is: az ösztöndíjat Los Angelesbe kaptam meg. Ebbe a szürke betonvárosba, sakktábla-szerű szabályosságával, és sokmillió ember magányával. Az ott töltött első hetek döbbenete és kétségbeesett sötétsége után a fényképezőgépem után nyúltam. Korábban sosem használtam, még az alapvető funkciókat, gombokat sem ismertem rajta. A rideg autópályákat messze elkerülve szép helyek után kutattam. Hatalmas pocsolyákra, zegzugos mólókra bukkantam, fényekre és tükrökre, a valóság másfajta arcaira. A fotózás sok hónapon át feltöltött, a megismételhetetlen pillanatban tartott, flow-élményt adott. Megmutatta, hogy a mocsárból tényleg nőhet rózsa, és a sötétségben tényleg születhet szépség.
Ma negyven vagyok, hamarosan pszichológus. Mindennél jobban izgat az emberben rejlő lehetőségek, szépségek felfedezése és kivirágoztatása - és mindennek hatása a nagy egészre, a rendszerre. Ilyen értelemben, a pszichológia, azt hiszem, nem is áll olyan távol a geográfiától.
Azt álmodom, hogy a következő években a világ különböző tájain fogom az embereket egy harmonikusabb és teljesebb élet felé elvezetni.”
További képek a galériában.
Tel: +36 70 602 9987
Egyéni tanácsadás, művészetterápia, coaching:
Comments