A tél a belső élet, az önmagunkra figyelés, belső tartás megtalálásának időszaka. A tél a lecsupaszítottság, lemeztelenedés, ünnep utáni csend, amikor kihunynak a gyertyák. Csak a fák, ágak gerince, váza marad meg tartóoszlopként. Színét veszti a természet, minden kiszikkad, az ásványok, kövek dominálnak.
Ezzel párhuzamosan fokozatos megkeményedés figyelhető meg az emberi lélekben is, amit különösen az idős emberek élnek át. A megkövesedés, megmerevedés a lelki életben is megjelenik, és fiatalkorban is bekövetkezhet. A természetben a külső kopársággal ellentétben belül erőteljes dinamika figyelhető meg, hatalmas energiák szunnyadnak. Ezek az energiák megnyilvánulhatnak szellemi aktivitásban.
A tél elcsendesedésre, lelassulásra invitál, pihenő időszak kellene, hogy legyen, de napjainkban sokan télen ugyanúgy rohannak, mint nyáron, pedig a passzivitásban is érlelődnek, növekednek a dolgok. A művészetterápián a cél a meditatív, nyugalmi állapot átélésének elősegítése. A tél lehet a formák, szabályok, törvények, határok kijelölésének az ideje. Az alkotásban előtérbe kerül a megfigyelési, illetve a formarajz: kövek, kristályok, kagylók stb. természet utáni ábrázolása. Ezek a feladatok segítik a valósághoz való igazodást, a személyiség határainak a kijelölését, az újrakeretezést, az énkontrollfunkció erősödését.
Télen a külső természet dermedt, „halott", téli álmát alussza. A tél a belső világ felé nyitja meg a kapukat. A külső tér bezárul, a test és a lélek önmagába húzódik, vele párhuzamosan megnyílnak a belső világ kapui. Ami az ősz lombhullásából, hervadásából, az elmúlásból megmarad: az év termése, a mag. Lelki analógiája a belső fény, tűz, életenergia, amely nem kifelé áramlik, mivel a természet dermedt, halott. A belső lelki térben is szükség van a társra. A téli fény, a gyertya lángja megteremti az intimitás terét, figyelmünk nem szóródik szét, mint nyáron, érzékszerveink is megpihennek. A tél csendjében rendeződni kezd belső világunk, koncentrációs képességünk fokozódhat, empátiás készségünk növekszik, a képzelet és az intuitív funkció felerősödik.
Míg a nyár a lélek kitágulása, az ősz és a tél a fokozatos önmagába húzódása. A tudat is változik az év körforgásával. Tavasztól kezdve nyáron és őszön át egyre emelkedettebb lesz. A mindennapi tudatból kiindulva áthalad az imagináció és inspiráció magasabb tudatfokozatán át, és eljut az intuícióig. A tél ugyanakkor nagy egyesítő, az ellentétek integrálásának szimbóluma, összekapcsolja a fényt és az árnyékot, a tudatot és a tudattalant. A fény és a sötétség, valamint az ég és a föld kapcsolatát a legteljesebben karácsony ünnepe jeleníti meg. Az ellentétek lelkünkben őrzött egységét megragadóan fejezi ki Albert Camus: „A tél ölelésében tudja meg az ember, hogy szívében a nyár sohasem múlik el”.
A tél azok számára nehéz, akik gyenge énintegritással rendelkeznek, valamint azoknak, akiknek nehéz a befelé fordulás, a belső világban élés, a meditáció, akik menekülnek önmaguktól, belső érzéseiktől. Ezzel sokszor együtt jár az alacsony önismeret, az önmaguktól való „félelem" is, valamint a túlzott külvilágra és teljesítményre koncentrálás. A túlzottan extrovertált személyek is nehezebben tudnak elcsendesedni. A szétszórtságra, hiperaktivitásra hajlamosaknak is nehéz, de jó tanító is a tél fegyelmezettséget, önuralmat, önkontrollt erősítő hatása. A tél nem könnyű azoknak sem, akik nem tanultak meg önmagukkal lenni, félelmet, szorongást, deprimált hangulatot (nemegyszer depressziós állapotot) válthat ki belőlük.
A módszer téli tematikája az alkotófolyamattal együtt segíti a befelé fordulást, a meditációt, az önismeret növekedését, a belső tartást, az énintegritást, az önkontroll erősödését. Forrás: Antalfai Márta – Alkotás és kibontakozás (2016)
Olvass tovább: A tavasz jelentősége lelki életünkben A nyár jelentősége lelki életünkben Az ősz jelentősége lelki életünkben
Ha tetszett, és szeretnél még többet olvasni a témáról, akkor
csatlakozz az Art Therapy facebook oldalamhoz!
Tel: +36 70 602 9987
Egyéni tanácsadás, művészetterápia, coaching:
Comments